Itt a tavasz!

Kisfiam névnapjára készült ez a 20 cm-es baba. Cserébe remélem zsákban hozza a meleget. :)

Álommanó

Barátnőm kisfiának készült ez az álommanó:

Ez egy igazi fejlesztő játék (hihi), mert bár nem beszél, nem villog és gombokat sem lehet rajta nyomogatni, de a gyermeknek egyszerre több érzékét is stimulálja: színes, illatos (a gyapjú), csörög (a sipkába varrt csörgő), ízletes. Sőt, egy kis extra csócsálnivalóról is gondoskodtam:

- "Nekem mikor varrsz ilyet?"
- "Szeretnél te is egy ilyen manót?" (Van már egy 30 centis manója, egy nagy, kölestöltetű alvósbabája és egy álommanója...)
- "Igen, de annak narancssárga legyen a ruhája és citromsárga a sipkája. És varrjál egy másikat is nekem, annak meg citromsárga legyen a ruhája és narancssárga a sipkája. És varrjál Borókának és Beninek is. És egy fiúbabát, és aztán egy lánybabát. Nekem nagyon sok baba kell.
És egy lencsibabát. Barna legyen a haja. Mint neked."

Rendelés leadva. Méghogy a fiúk nem babáznak...

2009

Új év, új színek... :)))

Kreatív család

Nagyon szeretem SouleMama blogját, sokszor járok nála nézelődni, ötletet gyűjteni, vagy csak töltődni. Szeretem azt a könnyedséget, ahogy terelgeti gyermekeit, és szeretem azokat a csodákat, amik kikerülnek a kezei közül. És csodálom, ahogy képes a kreativitást beépíteni mindennapi életükbe, máskülönben aligha jutna idő és energia négy gyerek mellett még alkotni is.

Karácsonyra megkaptam a könyvét.

Gyönyörű, inspiráló, tele van konkrét, egyszerű ötletekkel, hogy hogyan vihetjük be családunk életébe a kreativitást. Ajánlom mindenkinek.

Ajándék

A mai postával érkeztek ezek a gyönyörű gyapjúzoknik, egyenesen a Sarkkörről.

Nem csak ezért az öt pár zokniért vagyok hálás Maijának, hanem azért is, mert ő tanított meg kötni.

Ott, a hosszú, sötét, csendes téli estéken mindenre volt idő. Ha nyolcszor rontottam el, nyolcszor bonttatta velem vissza. Ha nem volt elég szép, nem csak legyintett, hogy kétbalkezes vagyok, mint ahogy korábbi tanítóim tették. Persze, hogy nem olyan szép, még nem gyakoroltam eleget, mondta. Majd a tizedik pár zokni szép lesz. És szép lett.

Ha ő nincs, a kezdeti kudarcok után talán soha nem kóstolok bele a kézimunkák világába. A belémplántált hit, hogy tehetségtelen vagyok, és hogy ez nem is baj, mert nem ez számít, talán végleg távol tartott volna ettől a varázslatos világtól. Ahogy sokakat, hiszen hányszor hallom, hogy "de jó neked, hogy tudsz kötni/varrni/hímezni, én teljesen kétbalkezes vagyok". Pedig nem. Mindannyian megkaptuk ezt az ajándékot, itt van a kezünkben. A tiedben is. Talán még nem gyakoroltál eleget. Majd a tizedik szép lesz.

--------------

Ha érdekel a zoknikötés, látogass el ide.

Bébilegz

A legújabb totyogótrend - főleg alterbabák körében - a babylegs. Ez önmagában nem hat meg, viszont egy kivételesen praktikus ruhadarabról van szó.

Tökéletes itthonra, a nagyobbnak a bilizésnél nem kell a harisnyával bajlódni, a kicsivel egyszerűbb a pelenkacsere, és gyanítom, ha mászni kezd, akkor is nagy hasznát fogjuk venni.

Tökéletes kintre, a kisasszony hűvösebb időben is hódolhat szoknyaimádatának, mert ráhúzzuk a harisnyára, a fiatalembernek nadrág alatt melegít, ha a kendőben felhúzódik a gatyó (márpedig felhúzódik), akkor sem lóg ki a lába, nadrág felett hordva pedig megakadályozza a kiscipő leesését.

(Vannak alternatív felhasználási módok is, pl. az egyik internetes bolt bugyi alá ajánlja. Hát, oda inkább valami mást. :))))))

Nem növik ki az elkövetkező pár évben, és ha az ember uniszex színeket választ (nem úgy, mint én), akkor elég lenne 2-3 darab.

Az eredeti kétségkívül jó minőségű, gyönyörű, és szívesen támogatom a jó ötleteket, de ha egyszer sokkal kisebb ökológiai lábnyommal* és az ár ötödéért, tízperces munkával magam is megvarrhatom, akkor megalkuszom az sk. darabbal. Így a helyi piacon vettem két pár térdzoknit, és egy kis segítséggel megvarrtam magam.

*Azért az ökológiai lábnyomhoz hozzátartozik, hogy először sikerült török származású térdzoknit vennem hozzá. Másodszorra már jobban odafigyeltem, és találtam is magyar terméket. Aztán kiderült, hogy a szomszéd utcában van egy zoknigyár, még utána kell járnom, hogy ilyesmit gyártanak-e.

Szaloncukor

Az organza szaloncukor ötlete Naomitól jött, és már megvolt az anyag, amikor olvastam nála, hogy utólag nem igazán tartotta szerencsésnek az anyagválasztást.

Na sebaj, azért készítettem néhányat.

Én annyira nem tartottam macerásnak, de ez valószínűleg azért van, mert nem próbáltam még más anyagból. Tény, hogy csúszik az anyag, nem volt könnyű megkötni, azt meg, hogy hogyan akadályoztam meg az anyag foszlását (szegéssel nem lett volna szép), gyengébb idegzetűek kedvéért inkább le sem írom.

Ajándékba készült, a megajándékozottak örültek neki, és ez a lényeg. A sajátunkat nem ilyen anyagból fogom, de csak mert nem az én stílusom.