Vallomások

Mivel néhányan a fejemre kopintottak, hogy hanyagolom a blogot, megpróbálom összeszedni magam...

A fényképezőgépet még elő kell kerítenem, így addig egy képtelen (mármint kép nélküli) bejegyzés. Szilvi hívott meg a játékra (köszönet érte), de szokás szerint nem tudom továbbküldeni, mert nem ismerek olyat, aki még nem kapta meg. Hogy is mondtuk gyerekkorunkban? Szamár a végállomás? :-)
(Aki nem ismerné: hét dolgot kell elárulni magamról, és hét blogolót kellett volna meghívnom a játékra.)

1. Van egy papírom arról, hogy környezetvédelmi szakjogász vagyok.
2. Nagy szerelmem Finnország. Egy évig éltem és tanultam a sarkkörön, vezettem motoros szánt, vegetáriánus létemre ettem szárított rénszarvashúst, találkoztam az igazi Télapóval (akit civilben is ismerek, hihi), úsztam lékben (léket vágnak a fagyott folyón, és közben keringtetik a vizet, hogy be ne fagyjon a -20 fokban), télen sílécen jártam be a városba a befagyott folyón, amiben nyáron meg az éjféli napsütésben úszkáltunk szaunázás után. Nagy élmény volt, na. De legfőképp megismerkedtem sok fantasztikus emberrel és egy olyan nyugodt, természetközeli életformával, ami a mai napig rengeteg erőt ad. Bármikor visszamennék.

3. Nem szeretem a hideg kávét, a meleg sört és a kelbimbót.

4. Öt éven keresztül versenyszerűen jégkorongoztam. Azt hiszem, ennek az volt az oka, hogy kicsit nehezen ment a női szerep elfogadása. Sokáig zakóban és nyakkendőben jártam például... Csak most, közel a harminchoz, nyolc év házasság után, háromgyerekes anyaként kezd kialakulni bennem egy egészséges nő-kép, de még nagyon távol állok tőle...

5. "Last-minute" ember vagyok. Mindent az utolsó pillanatban csinálok meg. (De akkorra biztosan, ez azért jó. A gond akkor van, ha valamire nincs határidőm...)

6. Társaságban nehezen oldódok. Van, hogy évekig is eltart...

7. Bak vagyok, bika aszcendenssel. Nem értek az asztrológiához, de aki igen, az erre csak egy szót szokott szólni: Jaj.

Liza baba

Már régóta tudom, hogy kétéves szülinapjára (megint) babát varrok neki, csak azt nem tudtam, milyet.

Volt már egy manóbabája, Dorka baba, őt egyéves születésnapjára kapta tőlem. Szereti, eteti, pelenkázza. (De szoptatnom nekem kell.)

Azt gondoltam, hogy mivel nagyjából akkor kap kistesót (eredetileg pont a szülinapjára voltam kiírva), talán egy csecsemőbaba lenne az ideális. Konkrétan ilyet szerettem volna. Már készítettem is hozzá szabásmintát, ám a "babaszakértők" (Szilvi, és honlapján keresztül Ági) meggyőztek arról, hogy ilyen kicsi gyereknek az még nem való, mert szeretik levetkőztetni, felöltöztetni azonban még nem tudják, így a baba többnyire pucéran hever. Ezért jobb, ha van rajta egy rávarrt "rugdalódzó", így akkor sem marad meztelen, ha gazdája levetkőzteti.

Másrészt az elmúlt pár napban nem vettem észre, hogy a kistestvér felkeltette volna "anyai" érzéseit, nem akarja folyton pelenkázni, hordozni, szoptatni, így úgy gondoltam, valóban nem kell annak a babának csecsemőnek lennie.

Végül hallgattam a jótanácsra, és a "manótestű" babát varrtam meg, ezúttal hajjal és ruhácskával.

Így született meg Lizi baba.

Puhababa

Ez a blog az alkotásról, teremtésről szól, így ez a bejegyzés valahogy idekívánkozik.

Nem akarok más tollával ékeskedni, ezért előrebocsájtom, hogy nem a saját művemről van szó. Még csak társszerzőnek sem mondhatom magam. Hiszen én ilyen tökéleteset soha nem tudnék alkotni. Az én szerepem csak annyi, hogy közvetítő csatornája lehettem a legnagyobb Teremtő Erőnek.

Hálás vagyok, hogy harmadszor is átélhettem ezt a csodát.

Isten hozott e földi világba, drága kisfiam!

Baba-mama kelengye

Még sok minden tervben van, de mivel most már bármikor beköszönthet Kismanó, inkább felteszem azt, ami eddig elkészült:

A babának 12 db tölthető pelus, flanel, plüss és trikóanyagból. Mivel még nem sikerült olyan tépőzárat beszereznem, ami a rendszeres 60 fokos mosást bírná (bár a Velcro márka nagyságrendileg jobb, mint az itthon kaphatók, még mindig nem az igazi), ezért a pelenkák egy része kötős, másik részük snappivel záródik. Ennek megvan az a nagy előnye, hogy a pelenka elejét ki- vagy visszahajtva állítható a nagysága, így tovább hordhatja a baba.
Néhány pelenka kívül-belül trikóanyagból készült, így kellően rugalmas, az újszülöttre éppoly passzentosan feladható, mint a kétévesre (egy kétévesen és egy újszülött méretű macin teszteltem). Természetesen lehet bele nedvszívó réteget varrni, én azonban nem tettem. A tölthető pelenkák nagy előnye, hogy a baba pisimennyiségének megfelelő vastagságú nedvszívóréteget teszünk bele, így elkerülhető ami a többi "one-size" pelenkára jellemző, hogy az újszülöttön túl nagy lesz a csomag.
Ezen kívül készült 6 db gyapjúkülső (ez egy kicsit túlzás, tudom…), három kötve, három varrva. A kötöttek közül az elöl látható kétszálas előfonatból készült, ez puhább, de vastagabb, mint társai, éjszakai külsőnek tervezem. Na persze nem olyan szépek, mint Indié vagy Jucuué, de a célnak megfelelnek.

A mamakelengye – a szülés utáni kellemesebb és kevésbé kellemes időszakot szem előtt tartva – 12 db mamabetétből és 13 pár melltartóbetétből áll. Ez utóbbiak nedvszívó rétege frottír és flanel (2-4 réteg), a bőrrel érintkező fele bébiplüss, flannel vagy selyem, a külső rész pedig flannel vagy trikóanyag. Nedvességzáró rétegnek – Jucuu tippje alapján – gyapjúból varrtam a betéteknél kicsit nagyobb korongot (összesen 3 párat), ezt lehet lanolinozni, így ugyanúgy funkcionál, mint a gyapjúkülső a pelenkáknál.

Szeretetvarázs

Jövök majd érdemibb bejegyzésekkel, ígérem, de addig is, ha már ennyi "alkotó blogoló" van itt a virtuális világban, szeretném terjeszteni az alábbi felhívást:

Kedves Tűvarázslók!

Szeretettel kérlek fel benneteket egy jótékonysági projektben való részvételre!

A Dévai Szent Ferenc alapítvány, Böjte Csaba ferences atya otthonai részére szeretnék kérni tőletek az otthonok díszítéséhez, otthonossá tételéhez kézimunkákat. A gyermekek családként élnek, önálló lakásokban laknak, családonként 10-12 különböző korú gyermek nevelkedik. Vannak családotthonok, ahol az iskolás korú gyermekek a délutánjaikat, estéiket töltik, az otthoni nagyon rossz viszonyok miatt. Jelenleg 19 otthonban, családotthonban folyik a szeretetteljes munka a gyermekek felkarolására, nevelésére, testi és lelki megsegítésére. A gyermekek tiszta, nagyon egyszerű viszonyok között élnek. Szeretném, ha együtt meghittebbé, szeretettel telibbé tudnánk varázsolni a minennapjaikat, ha a kezünk munkája által közvetített szeretet simogatása eljutna hozzájuk. Minden egyes apróság nagy kincs a számukra, nagy-nagy örömet tudunk szerezni ezzel nekik. Aki szeretne segíteni, aki szeretne így szeretetet adni, az kérem készítsen a gyerekek számára valamit! Lehet ez egy falikép, egy szekrénybe akasztható zsebes tároló, egy párna, egy tornazsák, asztalterítő, vagy egy gyerekjáték, kötött, vagy horgolt maci, baba, vagy bármi, ami a gyermekeknek, és nevelőiknek hasznos, örömet szerez. A gyerekek 3-18 évesek. Munkámon kívül szeretnék hozzájárulni a jótékonysági akcióhoz vásznakkal, kitekkel, kötőfonalakkal, valamint patchwork textilekkel. Kérlek benneteket, jelezzétek, ki az aki szeretne készíteni valamit, és kér-e hozzá alapanyagokat.(zsuzsa.kis@t-email.hu, tuvarazs@fibermail.hu) Valamint bármi kérdésetek felmerül, szívesen válaszolok! Hamarosan fel fogom tenni egy jótékonysági menűpont alá az igényelhetõ kiteket, vásznakat, textileket, egyéb kellékeket. Szeretném, ha jeleznétek, mi az amit elkészítenétek, mire számíthatunk! Szeptember végéig készülnének az ajándékok, melyekből aztán október elején 1 hetes jótékonysági kiállítást rendeznék, majd eljuttatnánk az alapítvány javára. Minden ötletet, észrevételt, javaslatot örömmel veszek, és előre köszönöm Mindenkinek, aki részt kíván venni, aki áldoz erre idejébõl!

Az alapítvány munkájáról a gyerekekrõl az alábbi honlapon olvashattok www.devaigyerekek.hu!

Szeretettel várom a visszajelzéseket, és kérem aki egyetért az a blogján, egyéb helyeken segítsen terjeszteni a felhívást!

Köszönöm! Zsuzsa

Az eddig elkészült műveket és az igényelhető anyagokat itt lehet megtekinteni:

http://www.szeretetvarazs.blogspot.com/

Sajnos nem hiszem, hogy nekem belefér már az időmbe, de remélem, sokan csatlakoztok!

Mit rejt a szelence?

A közvélekedéssel ellentétben a textilpelusos babáknál nem gyakoribbak a pelenkakiütések, mint az eldobhatót használóknál, sőt. Egyrészt a textil - megfelelő külső mellett - szellőzik, másrészt a mosható pelenkát használó szülők gyakrabban cserélik a pelenkát (hiszen nem kell rajta spórolni), ezért a bőrirritációk sokkal ritkábbak.

Így mosható pelenka használata esetén a popsikrémet is megspórolhatjuk, a pelenkának amúgy sem tesz jót. Azért, ha ritkán is, de a mi gyerekeinknél is előfordul időnként kis bőrbír vagy pár piros pötty. Legtöbbször magától elmúlik, a bőr levegőztetésével, napoztatásával, vagy anyatejes kenegetéssel gyorsítható a gyógyulási folyamat.

Viszont ha semmi nem segít, akkor mi is a popsikrémhez nyúlunk. Na nem az agyonreklámozott, színes-szagos, vagy a kétes összetételű gyógyszertári krémekhez, sőt a bio-popsikrémek luxusától is megkíméljük magunkat; a mi csodaszerünk házi alkimista laboratóriumunkban - a konyhában - készül. Így biztosak lehetünk benne, hogy sem a környezetet, sem a babánk bőrét nem terheljük semmiféle vegyi anyaggal, nem veszünk felesleges csomagolóanyagot, és még a pénztárcánk is jól járt.

Íme a recept:

Egy teáskanál olívaolajat és egy teáskanál lanolint óvatosan összemelegítünk, majd hozzáadunk három csepp teafaolajat. Összekeverjük és kész! Ha kicsit várunk, krém állagúra dermed.

Bár kis adag, egy kúrára bőven elég. A maradékot nyugodtan felhasználhatjuk száraz kezünk vagy berepedezett ajkunk ápolására.

Lánykaruha

Bár szinte az összes gyerekruhát örököltük, mivel a rokonságban kislányok nemigen fordulnak elő, a ruhatárunkban kevés a habos-babos ruha. Persze egy kisbabát még lehet uniszex rugdalódzókba, bodykba öltöztetni, de ha az ember lánya elér egy bizonyos kort (esetünkben ez a másfél év), amikor már öltözködés címén maga húzza ki a komód fiókját és közli, hogy "szoknya kell, harisnya kell", akkor ezt egyértelmű jelnek vehetjük, hogy itt az ideje néhány kislányosabb darab beszerzésének. (Arról nem is beszélve, hogy az utcán, játszótéren folyton fiúnak gondolják, csak mert nincs talpig rózsaszínbe öltöztetve.)

Ilyenkor két út van:

1. Az ember elmegy egy ruhaboltba, és vesz néhány ruhát a gyermeknek. Ez a legdrágább megoldás, kihúzhatjuk. Lehet persze túrkálóba is menni, ez jóval olcsóbb, de a siker - mármint hogy kapunk megfelelő ruhácskát - nem garantált, és még mindig viszonylag drága.

Vagy:

2. Házi "túrkálónk", azaz az anyagos szekrény felé vesszük az irányt, és az anyagmaradékok közül kiválasztunk néhány lányhoz illő darabot, szert teszünk egy jó szabásmintára, majd megvarrjuk a ruhát.

Én ez utóbbi mellett döntöttem.

Bár semmi kifogásom a szoknya ellen, sőt, hamarosan varrok is egy párat Kicsilánynak, kinti játékhoz nem azt tartom a legideálisabbnak. Szerettem volna valami csinos, de praktikus ruhadarabot. Így hát úgy döntöttem, hogy az alapruhatárként meglévő néhány (többnyire fehér) body és farmer kiegészítőjeként tunika jellegű ruhát varrok. Találtam is egy megfelelő szabásmintát az Ottobre design 1/2008-as számában.

Az eddig elkészült darabok:

Body fölött is csinos, de melegben vagy itthonra akár önmagában is hordható, és mivel a vállpántok révén szabályozható a hosszúsága, így még nagyon sokáig jó lesz.

Mint a legtöbb általam készített holmi, varrástudást gyakorlatilag nem igényel, kb. fél óra alatt elkészül, olcsó, mutatós és igazán hálás darab.

A tulajdonos legalábbis teljesen meg van vele elégedve: