2008. november 23., vasárnap

Vallomások

Mivel néhányan a fejemre kopintottak, hogy hanyagolom a blogot, megpróbálom összeszedni magam...

A fényképezőgépet még elő kell kerítenem, így addig egy képtelen (mármint kép nélküli) bejegyzés. Szilvi hívott meg a játékra (köszönet érte), de szokás szerint nem tudom továbbküldeni, mert nem ismerek olyat, aki még nem kapta meg. Hogy is mondtuk gyerekkorunkban? Szamár a végállomás? :-)
(Aki nem ismerné: hét dolgot kell elárulni magamról, és hét blogolót kellett volna meghívnom a játékra.)

1. Van egy papírom arról, hogy környezetvédelmi szakjogász vagyok.
2. Nagy szerelmem Finnország. Egy évig éltem és tanultam a sarkkörön, vezettem motoros szánt, vegetáriánus létemre ettem szárított rénszarvashúst, találkoztam az igazi Télapóval (akit civilben is ismerek, hihi), úsztam lékben (léket vágnak a fagyott folyón, és közben keringtetik a vizet, hogy be ne fagyjon a -20 fokban), télen sílécen jártam be a városba a befagyott folyón, amiben nyáron meg az éjféli napsütésben úszkáltunk szaunázás után. Nagy élmény volt, na. De legfőképp megismerkedtem sok fantasztikus emberrel és egy olyan nyugodt, természetközeli életformával, ami a mai napig rengeteg erőt ad. Bármikor visszamennék.
3. Nem szeretem a hideg kávét, a meleg sört és a kelbimbót.
4. Öt éven keresztül versenyszerűen jégkorongoztam. Azt hiszem, ennek az volt az oka, hogy kicsit nehezen ment a női szerep elfogadása. Sokáig zakóban és nyakkendőben jártam például... Csak most, közel a harminchoz, nyolc év házasság után, háromgyerekes anyaként kezd kialakulni bennem egy egészséges nő-kép, de még nagyon távol állok tőle...
5. "Last-minute" ember vagyok. Mindent az utolsó pillanatban csinálok meg. (De akkorra biztosan, ez azért jó. A gond akkor van, ha valamire nincs határidőm...)
6. Társaságban nehezen oldódok. Van, hogy évekig is eltart...
7. Bak vagyok, bika aszcendenssel. Nem értek az asztrológiához, de aki igen, az erre csak egy szót szokott szólni: Jaj.