Ajándék

A mai postával érkeztek ezek a gyönyörű gyapjúzoknik, egyenesen a Sarkkörről.

Nem csak ezért az öt pár zokniért vagyok hálás Maijának, hanem azért is, mert ő tanított meg kötni.

Ott, a hosszú, sötét, csendes téli estéken mindenre volt idő. Ha nyolcszor rontottam el, nyolcszor bonttatta velem vissza. Ha nem volt elég szép, nem csak legyintett, hogy kétbalkezes vagyok, mint ahogy korábbi tanítóim tették. Persze, hogy nem olyan szép, még nem gyakoroltam eleget, mondta. Majd a tizedik pár zokni szép lesz. És szép lett.

Ha ő nincs, a kezdeti kudarcok után talán soha nem kóstolok bele a kézimunkák világába. A belémplántált hit, hogy tehetségtelen vagyok, és hogy ez nem is baj, mert nem ez számít, talán végleg távol tartott volna ettől a varázslatos világtól. Ahogy sokakat, hiszen hányszor hallom, hogy "de jó neked, hogy tudsz kötni/varrni/hímezni, én teljesen kétbalkezes vagyok". Pedig nem. Mindannyian megkaptuk ezt az ajándékot, itt van a kezünkben. A tiedben is. Talán még nem gyakoroltál eleget. Majd a tizedik szép lesz.

--------------

Ha érdekel a zoknikötés, látogass el ide.

Bébilegz

A legújabb totyogótrend - főleg alterbabák körében - a babylegs. Ez önmagában nem hat meg, viszont egy kivételesen praktikus ruhadarabról van szó.

Tökéletes itthonra, a nagyobbnak a bilizésnél nem kell a harisnyával bajlódni, a kicsivel egyszerűbb a pelenkacsere, és gyanítom, ha mászni kezd, akkor is nagy hasznát fogjuk venni.

Tökéletes kintre, a kisasszony hűvösebb időben is hódolhat szoknyaimádatának, mert ráhúzzuk a harisnyára, a fiatalembernek nadrág alatt melegít, ha a kendőben felhúzódik a gatyó (márpedig felhúzódik), akkor sem lóg ki a lába, nadrág felett hordva pedig megakadályozza a kiscipő leesését.

(Vannak alternatív felhasználási módok is, pl. az egyik internetes bolt bugyi alá ajánlja. Hát, oda inkább valami mást. :))))))

Nem növik ki az elkövetkező pár évben, és ha az ember uniszex színeket választ (nem úgy, mint én), akkor elég lenne 2-3 darab.

Az eredeti kétségkívül jó minőségű, gyönyörű, és szívesen támogatom a jó ötleteket, de ha egyszer sokkal kisebb ökológiai lábnyommal* és az ár ötödéért, tízperces munkával magam is megvarrhatom, akkor megalkuszom az sk. darabbal. Így a helyi piacon vettem két pár térdzoknit, és egy kis segítséggel megvarrtam magam.

*Azért az ökológiai lábnyomhoz hozzátartozik, hogy először sikerült török származású térdzoknit vennem hozzá. Másodszorra már jobban odafigyeltem, és találtam is magyar terméket. Aztán kiderült, hogy a szomszéd utcában van egy zoknigyár, még utána kell járnom, hogy ilyesmit gyártanak-e.

Szaloncukor

Az organza szaloncukor ötlete Naomitól jött, és már megvolt az anyag, amikor olvastam nála, hogy utólag nem igazán tartotta szerencsésnek az anyagválasztást.

Na sebaj, azért készítettem néhányat.

Én annyira nem tartottam macerásnak, de ez valószínűleg azért van, mert nem próbáltam még más anyagból. Tény, hogy csúszik az anyag, nem volt könnyű megkötni, azt meg, hogy hogyan akadályoztam meg az anyag foszlását (szegéssel nem lett volna szép), gyengébb idegzetűek kedvéért inkább le sem írom.

Ajándékba készült, a megajándékozottak örültek neki, és ez a lényeg. A sajátunkat nem ilyen anyagból fogom, de csak mert nem az én stílusom.

Vallomások

Mivel néhányan a fejemre kopintottak, hogy hanyagolom a blogot, megpróbálom összeszedni magam...

A fényképezőgépet még elő kell kerítenem, így addig egy képtelen (mármint kép nélküli) bejegyzés. Szilvi hívott meg a játékra (köszönet érte), de szokás szerint nem tudom továbbküldeni, mert nem ismerek olyat, aki még nem kapta meg. Hogy is mondtuk gyerekkorunkban? Szamár a végállomás? :-)
(Aki nem ismerné: hét dolgot kell elárulni magamról, és hét blogolót kellett volna meghívnom a játékra.)

1. Van egy papírom arról, hogy környezetvédelmi szakjogász vagyok.
2. Nagy szerelmem Finnország. Egy évig éltem és tanultam a sarkkörön, vezettem motoros szánt, vegetáriánus létemre ettem szárított rénszarvashúst, találkoztam az igazi Télapóval (akit civilben is ismerek, hihi), úsztam lékben (léket vágnak a fagyott folyón, és közben keringtetik a vizet, hogy be ne fagyjon a -20 fokban), télen sílécen jártam be a városba a befagyott folyón, amiben nyáron meg az éjféli napsütésben úszkáltunk szaunázás után. Nagy élmény volt, na. De legfőképp megismerkedtem sok fantasztikus emberrel és egy olyan nyugodt, természetközeli életformával, ami a mai napig rengeteg erőt ad. Bármikor visszamennék.

3. Nem szeretem a hideg kávét, a meleg sört és a kelbimbót.

4. Öt éven keresztül versenyszerűen jégkorongoztam. Azt hiszem, ennek az volt az oka, hogy kicsit nehezen ment a női szerep elfogadása. Sokáig zakóban és nyakkendőben jártam például... Csak most, közel a harminchoz, nyolc év házasság után, háromgyerekes anyaként kezd kialakulni bennem egy egészséges nő-kép, de még nagyon távol állok tőle...

5. "Last-minute" ember vagyok. Mindent az utolsó pillanatban csinálok meg. (De akkorra biztosan, ez azért jó. A gond akkor van, ha valamire nincs határidőm...)

6. Társaságban nehezen oldódok. Van, hogy évekig is eltart...

7. Bak vagyok, bika aszcendenssel. Nem értek az asztrológiához, de aki igen, az erre csak egy szót szokott szólni: Jaj.

Liza baba

Már régóta tudom, hogy kétéves szülinapjára (megint) babát varrok neki, csak azt nem tudtam, milyet.

Volt már egy manóbabája, Dorka baba, őt egyéves születésnapjára kapta tőlem. Szereti, eteti, pelenkázza. (De szoptatnom nekem kell.)

Azt gondoltam, hogy mivel nagyjából akkor kap kistesót (eredetileg pont a szülinapjára voltam kiírva), talán egy csecsemőbaba lenne az ideális. Konkrétan ilyet szerettem volna. Már készítettem is hozzá szabásmintát, ám a "babaszakértők" (Szilvi, és honlapján keresztül Ági) meggyőztek arról, hogy ilyen kicsi gyereknek az még nem való, mert szeretik levetkőztetni, felöltöztetni azonban még nem tudják, így a baba többnyire pucéran hever. Ezért jobb, ha van rajta egy rávarrt "rugdalódzó", így akkor sem marad meztelen, ha gazdája levetkőzteti.

Másrészt az elmúlt pár napban nem vettem észre, hogy a kistestvér felkeltette volna "anyai" érzéseit, nem akarja folyton pelenkázni, hordozni, szoptatni, így úgy gondoltam, valóban nem kell annak a babának csecsemőnek lennie.

Végül hallgattam a jótanácsra, és a "manótestű" babát varrtam meg, ezúttal hajjal és ruhácskával.

Így született meg Lizi baba.

Puhababa

Ez a blog az alkotásról, teremtésről szól, így ez a bejegyzés valahogy idekívánkozik.

Nem akarok más tollával ékeskedni, ezért előrebocsájtom, hogy nem a saját művemről van szó. Még csak társszerzőnek sem mondhatom magam. Hiszen én ilyen tökéleteset soha nem tudnék alkotni. Az én szerepem csak annyi, hogy közvetítő csatornája lehettem a legnagyobb Teremtő Erőnek.

Hálás vagyok, hogy harmadszor is átélhettem ezt a csodát.

Isten hozott e földi világba, drága kisfiam!

Baba-mama kelengye

Még sok minden tervben van, de mivel most már bármikor beköszönthet Kismanó, inkább felteszem azt, ami eddig elkészült:

A babának 12 db tölthető pelus, flanel, plüss és trikóanyagból. Mivel még nem sikerült olyan tépőzárat beszereznem, ami a rendszeres 60 fokos mosást bírná (bár a Velcro márka nagyságrendileg jobb, mint az itthon kaphatók, még mindig nem az igazi), ezért a pelenkák egy része kötős, másik részük snappivel záródik. Ennek megvan az a nagy előnye, hogy a pelenka elejét ki- vagy visszahajtva állítható a nagysága, így tovább hordhatja a baba.
Néhány pelenka kívül-belül trikóanyagból készült, így kellően rugalmas, az újszülöttre éppoly passzentosan feladható, mint a kétévesre (egy kétévesen és egy újszülött méretű macin teszteltem). Természetesen lehet bele nedvszívó réteget varrni, én azonban nem tettem. A tölthető pelenkák nagy előnye, hogy a baba pisimennyiségének megfelelő vastagságú nedvszívóréteget teszünk bele, így elkerülhető ami a többi "one-size" pelenkára jellemző, hogy az újszülöttön túl nagy lesz a csomag.
Ezen kívül készült 6 db gyapjúkülső (ez egy kicsit túlzás, tudom…), három kötve, három varrva. A kötöttek közül az elöl látható kétszálas előfonatból készült, ez puhább, de vastagabb, mint társai, éjszakai külsőnek tervezem. Na persze nem olyan szépek, mint Indié vagy Jucuué, de a célnak megfelelnek.

A mamakelengye – a szülés utáni kellemesebb és kevésbé kellemes időszakot szem előtt tartva – 12 db mamabetétből és 13 pár melltartóbetétből áll. Ez utóbbiak nedvszívó rétege frottír és flanel (2-4 réteg), a bőrrel érintkező fele bébiplüss, flannel vagy selyem, a külső rész pedig flannel vagy trikóanyag. Nedvességzáró rétegnek – Jucuu tippje alapján – gyapjúból varrtam a betéteknél kicsit nagyobb korongot (összesen 3 párat), ezt lehet lanolinozni, így ugyanúgy funkcionál, mint a gyapjúkülső a pelenkáknál.

Szeretetvarázs

Jövök majd érdemibb bejegyzésekkel, ígérem, de addig is, ha már ennyi "alkotó blogoló" van itt a virtuális világban, szeretném terjeszteni az alábbi felhívást:

Kedves Tűvarázslók!

Szeretettel kérlek fel benneteket egy jótékonysági projektben való részvételre!

A Dévai Szent Ferenc alapítvány, Böjte Csaba ferences atya otthonai részére szeretnék kérni tőletek az otthonok díszítéséhez, otthonossá tételéhez kézimunkákat. A gyermekek családként élnek, önálló lakásokban laknak, családonként 10-12 különböző korú gyermek nevelkedik. Vannak családotthonok, ahol az iskolás korú gyermekek a délutánjaikat, estéiket töltik, az otthoni nagyon rossz viszonyok miatt. Jelenleg 19 otthonban, családotthonban folyik a szeretetteljes munka a gyermekek felkarolására, nevelésére, testi és lelki megsegítésére. A gyermekek tiszta, nagyon egyszerű viszonyok között élnek. Szeretném, ha együtt meghittebbé, szeretettel telibbé tudnánk varázsolni a minennapjaikat, ha a kezünk munkája által közvetített szeretet simogatása eljutna hozzájuk. Minden egyes apróság nagy kincs a számukra, nagy-nagy örömet tudunk szerezni ezzel nekik. Aki szeretne segíteni, aki szeretne így szeretetet adni, az kérem készítsen a gyerekek számára valamit! Lehet ez egy falikép, egy szekrénybe akasztható zsebes tároló, egy párna, egy tornazsák, asztalterítő, vagy egy gyerekjáték, kötött, vagy horgolt maci, baba, vagy bármi, ami a gyermekeknek, és nevelőiknek hasznos, örömet szerez. A gyerekek 3-18 évesek. Munkámon kívül szeretnék hozzájárulni a jótékonysági akcióhoz vásznakkal, kitekkel, kötőfonalakkal, valamint patchwork textilekkel. Kérlek benneteket, jelezzétek, ki az aki szeretne készíteni valamit, és kér-e hozzá alapanyagokat.(zsuzsa.kis@t-email.hu, tuvarazs@fibermail.hu) Valamint bármi kérdésetek felmerül, szívesen válaszolok! Hamarosan fel fogom tenni egy jótékonysági menűpont alá az igényelhetõ kiteket, vásznakat, textileket, egyéb kellékeket. Szeretném, ha jeleznétek, mi az amit elkészítenétek, mire számíthatunk! Szeptember végéig készülnének az ajándékok, melyekből aztán október elején 1 hetes jótékonysági kiállítást rendeznék, majd eljuttatnánk az alapítvány javára. Minden ötletet, észrevételt, javaslatot örömmel veszek, és előre köszönöm Mindenkinek, aki részt kíván venni, aki áldoz erre idejébõl!

Az alapítvány munkájáról a gyerekekrõl az alábbi honlapon olvashattok www.devaigyerekek.hu!

Szeretettel várom a visszajelzéseket, és kérem aki egyetért az a blogján, egyéb helyeken segítsen terjeszteni a felhívást!

Köszönöm! Zsuzsa

Az eddig elkészült műveket és az igényelhető anyagokat itt lehet megtekinteni:

http://www.szeretetvarazs.blogspot.com/

Sajnos nem hiszem, hogy nekem belefér már az időmbe, de remélem, sokan csatlakoztok!

Mit rejt a szelence?

A közvélekedéssel ellentétben a textilpelusos babáknál nem gyakoribbak a pelenkakiütések, mint az eldobhatót használóknál, sőt. Egyrészt a textil - megfelelő külső mellett - szellőzik, másrészt a mosható pelenkát használó szülők gyakrabban cserélik a pelenkát (hiszen nem kell rajta spórolni), ezért a bőrirritációk sokkal ritkábbak.

Így mosható pelenka használata esetén a popsikrémet is megspórolhatjuk, a pelenkának amúgy sem tesz jót. Azért, ha ritkán is, de a mi gyerekeinknél is előfordul időnként kis bőrbír vagy pár piros pötty. Legtöbbször magától elmúlik, a bőr levegőztetésével, napoztatásával, vagy anyatejes kenegetéssel gyorsítható a gyógyulási folyamat.

Viszont ha semmi nem segít, akkor mi is a popsikrémhez nyúlunk. Na nem az agyonreklámozott, színes-szagos, vagy a kétes összetételű gyógyszertári krémekhez, sőt a bio-popsikrémek luxusától is megkíméljük magunkat; a mi csodaszerünk házi alkimista laboratóriumunkban - a konyhában - készül. Így biztosak lehetünk benne, hogy sem a környezetet, sem a babánk bőrét nem terheljük semmiféle vegyi anyaggal, nem veszünk felesleges csomagolóanyagot, és még a pénztárcánk is jól járt.

Íme a recept:

Egy teáskanál olívaolajat és egy teáskanál lanolint óvatosan összemelegítünk, majd hozzáadunk három csepp teafaolajat. Összekeverjük és kész! Ha kicsit várunk, krém állagúra dermed.

Bár kis adag, egy kúrára bőven elég. A maradékot nyugodtan felhasználhatjuk száraz kezünk vagy berepedezett ajkunk ápolására.

Lánykaruha

Bár szinte az összes gyerekruhát örököltük, mivel a rokonságban kislányok nemigen fordulnak elő, a ruhatárunkban kevés a habos-babos ruha. Persze egy kisbabát még lehet uniszex rugdalódzókba, bodykba öltöztetni, de ha az ember lánya elér egy bizonyos kort (esetünkben ez a másfél év), amikor már öltözködés címén maga húzza ki a komód fiókját és közli, hogy "szoknya kell, harisnya kell", akkor ezt egyértelmű jelnek vehetjük, hogy itt az ideje néhány kislányosabb darab beszerzésének. (Arról nem is beszélve, hogy az utcán, játszótéren folyton fiúnak gondolják, csak mert nincs talpig rózsaszínbe öltöztetve.)

Ilyenkor két út van:

1. Az ember elmegy egy ruhaboltba, és vesz néhány ruhát a gyermeknek. Ez a legdrágább megoldás, kihúzhatjuk. Lehet persze túrkálóba is menni, ez jóval olcsóbb, de a siker - mármint hogy kapunk megfelelő ruhácskát - nem garantált, és még mindig viszonylag drága.

Vagy:

2. Házi "túrkálónk", azaz az anyagos szekrény felé vesszük az irányt, és az anyagmaradékok közül kiválasztunk néhány lányhoz illő darabot, szert teszünk egy jó szabásmintára, majd megvarrjuk a ruhát.

Én ez utóbbi mellett döntöttem.

Bár semmi kifogásom a szoknya ellen, sőt, hamarosan varrok is egy párat Kicsilánynak, kinti játékhoz nem azt tartom a legideálisabbnak. Szerettem volna valami csinos, de praktikus ruhadarabot. Így hát úgy döntöttem, hogy az alapruhatárként meglévő néhány (többnyire fehér) body és farmer kiegészítőjeként tunika jellegű ruhát varrok. Találtam is egy megfelelő szabásmintát az Ottobre design 1/2008-as számában.

Az eddig elkészült darabok:

Body fölött is csinos, de melegben vagy itthonra akár önmagában is hordható, és mivel a vállpántok révén szabályozható a hosszúsága, így még nagyon sokáig jó lesz.

Mint a legtöbb általam készített holmi, varrástudást gyakorlatilag nem igényel, kb. fél óra alatt elkészül, olcsó, mutatós és igazán hálás darab.

A tulajdonos legalábbis teljesen meg van vele elégedve:

Pay it forward

Bár a filmet nem láttam, a koncepció nagyon tetszik. Valahogy mindig a Bambi gyermekei jut eszembe róla, amikor Faline útjára bocsátja a felcseperedett gidákat, akik megköszönnek neki mindent.

"Köszönet? Ha azt hiszitek, hogy köszönettel tartoztok, hát legyetek jók a gyermekeitekhez."

Na igen, erről van szó. Az élet többi területén is érvényesülnie kellene ennek a gondolatnak...

Nem csoda hát, hogy amikor Mályvacsiga oldalán megláttam a játékot, blogger újoncként máris fejest ugrottam bele.

Íme a "fizetség".

A szabályok (egyenesen Mályvacsiga oldaláról kimásolva)

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Úgy érzem, már ezért megérte blogot indítani.

Egyet a babának, egyet a mamának

Ha az ember mosható pelenkát használ, általában tudatosan teszi. Tisztában van az eldobható pelenkák körüli egészségügyi és környezeti aggályokkal, valamint a költségekben rejlő különbséggel. Ennek a tudatosságnak azonban megvan az a veszélye, hogy előbb-utóbb elgondolkodik, hogy ha a babának jobb a mosható, akkor neki magának vajon nem?

A mosható tisztasági és intim betétekről, közkeletű nevén "mamapelusokról" van szó. Azt hiszem, ennek használata még a textilezők körében sem nevezhető általánosnak, de egyre inkább terjed. Az első reakció általában valami olyasmi, hogy "Pfuj, ennyire azért én nem vagyok sötétzöld!". Ám ha az ember egyszer kipróbálja, többet nem akar visszatérni a műanyaghoz.

Igen, a mosható betétek a mamák számára is kényelmesebbek, olcsóbbak és egészségesebbek. Sokan számoltak be arról, hogy a görcsök csökkentek a textilbetétek használatával, számos orvos pedig összefüggésbe hozza a hüvelyi fertőzéseket (sőt, egyesek a méhnyakrákot is!) a műanyag betétekkel és a tamponnal.

Tudomásom szerint Magyarországon jelenleg csak a Popolini biopamut intim betétjei kaphatók, tisztasági betétek egyáltalán nem. Külföldön már ebből is széles a választék. De mivel ez is könnyűszerrel, akár anyagmaradékból (pl. pelenkavarrásból lehullott darabokból) házilag, már akkor is érdemes készíteni egy-két mintadarabot, ha az ember csak ki szeretné próbálni, vajon ez neki való-e.

A neten számos szabásminta található (néhány közvetlenül elérhető jobb oldalt a linkek között), de a legegyszerűbb, ha az ember fogja a kedvenc eldobható betétjét, és azt rajzolja körül. A mamapelus készülhet flanelből, frotírból vagy más nedvszívó, természetes anyagból, lehet tölthető, szárnyas, lehet rajta vízzáróréteg... A lehetőségek végtelenek és egyéni igényeink szerint alakíthatók.

És nem utolsó szempont, hogy egy szép anyagból készült betét még a nehéz napokat is feldobja...

Pelenkavarrás

És végül eljutottunk oda, amit soha nem gondoltam volna: harmadik babánknak már magam varrom a pelenkáit.
Miért is?

1. Nem tudom, máshol ez hogy van, nálunk hagyománnyá vált, hogy ha gyermeket várunk, likviditási zavaraink támadnak (a népnyelv ezt úgy mondja, le vagyunk égve). Tekintettel arra, hogy a megnövekvő létszám miatt el is kell költöznünk, jelenleg - bár tudom, hogy a legdrágább pelenka is olcsóbbra jön ki hosszú távon, mint az eldobható - egy újabb pelenkaszett megvétele enyhén szólva is luxuskiadásnak tűnne. A házilag gyártott pelenka ára - még ha az ember újonnan veszi is meg hozzá az anyagot - töredéke a boltiénak.

2. A házi pelenkában az a jó, hogy figyelembe lehet venni az egyéni igényeket, pl. a szárítási lehetőségeket, a pisi mennyiségét, a gyermek testalkatát (persze pocaklakóknál ez utóbbiakat kissé nehéz), vagy egyéb preferenciákat.


3. És most jön a lényeg: izgalmas dolog pelenkát varrni, közben a babára gondolni, és arra, hogy milyen is lesz majd belecsomagolni a kis pihe-puha popsit. JÓ!

Mosható pelenkák

Első gyermekünk 7 hónapos volt, amikor mosható pelenkát kezdtünk használni. Addig - tévesen - azt gondoltam, hogy anyatejes babánál nem működik a textil, és akkor már várjuk meg, amíg a nagyobb méretbe belenő. A keresztelőre ajándékba kapott pénzből all-in-one, valamint nadrágpelenka és műanyag külsők együtteséből álló pelenkákat szereztünk be. Jó befektetésnek bizonyult, hamar megszerettük a mosható pelenkázást.

Kushies Ultra - mindent az egyben

Időközben egyre jobban beleástam magam a témába, felfedeztem, hogy létezik gyapjúkülső is, és egyrészt mert szeretek kötni, másrészt mert sokallottam a bolti gyapjúkülsők árát, kötöttem egyet egy netes minta alapján. Aztán még kettőt.

A gyapjúkülső nyáron is ideálisnak bizonyult

Második gyermekünket már kezdettől fogva textilbe akartuk csomagolni, de mivel az elsőnél nem vettünk kis méretű készletet, hát most kellett beruháznunk. Ekkor már nem akartunk (és nem is tudtunk volna) nagyobb összeget költeni pelenkákra, így egy viszonylag olcsóbb, mégis kényelmesnek tűnő, pelenkarendszer (előre hajtogatott, ún. prefold és műanyag külső) mellett döntöttünk.

Bambino Mio - éjszakára két belsőt és nagyobb külsőt használtunk, attól ilyen nagy a csomag

Ez is jól működött, de a gyapjú egyre közelebb került a szívemhez, és bár a prefold használható gyapjúkülsővel, kényelmesebbnek találtam nadrágpelenkával.

Kis méretű nadrágpelenkát már nem akartam venni, hiszen hamarosan belenő a nagyobbakba, ám időközben kiderült, hogy pelenkát varrni is lehet! Sőt, ezzel nem csak pénzt spórolunk, de környezettudatosabbak is vagyunk, merthogy pelenka akár régi anyagok újraélesztésével is készülhet.

Tetszett az ötlet, leszámítva azt az apróságot, hogy nem tudok varrni. Varrógépem volt ugyan, ám elég rideg volt a viszonyunk. Csücsült a szekrény mélyén, és várta, hogy eljöjjön az ő napja.

Hosszú-hosszú ábrándozás után - ti. hogy milyen szép pelenkákat lehetne varrni - végül találtam az interneten egy oldalt, ahol képekkel, magamfajta kezdőknek is érthetően írják le, hogyan is kell pelenkát varrni.

Mivel a szárítás nálunk mindig érzékeny pont volt, ezért egy ún. zsebes, tölthető minta mellett döntöttem. Ez egy olyan nadrágpelenka, melynek az egyik oldala (jelen esetben a hátulja) nyitva van, és ezen a lyukon keresztül lehet betenni a nedvszívó réteget - ami lehet egy összehajtogatott tetra, prefold, kéztörlő, vagy akár egy formára szabott-varrott betét. Ez a réteg mosás közben többnyire kiesik, és mivel külön szárítjuk, sokkal gyorsabban szárad, mint egy több rétegből varrott pelenka.

Íme, ilyen lett az első sk. pelenka:

Ennek egyik oldala egy régi ingből, másik oldala pedig egy flanel lepedőből készült. Személy szerint nagyon meg voltam vele elégedve, de ami még fontosabb: Kisasszony is boldogan pisilt bele. ;)

Készült még néhány ilyen pelenka, amíg az anyagokból futotta, de azok idővel elfogytak, Kisasszony pedig belenőtt a nagyobb pelenkákba.

Aztán jött Jucuu, gyönyörű pelusaival (jobbra található link a blogjához), és azzal az ötlettel, hogy a pelenka lehet bébiplüssből is. A dolog azért tetszett meg nagyon, mert nálunk a legtöbb anyag mosás után olyan lesz, mint a smirgli - viszont a bébiplüss puha marad. Sőt, kiderült, hogy a papírbetétet is meg lehet spórolni vele. A tesztdarabok ilyenek lettek:

Tölthető pelenka: kívül két réteg flanel, belül bébiplüss

Azután készült még néhány csak plüssből. Nem tartom kifejezetten nyerőnek, mert nehezebb vele dolgozni (a plüss rugalmas, csúszós, pöndörödős, nekem jobb volt egy merevebb anyaggal összedolgozni, ami tartást ad neki), és az árát is megdobja. Kaptam olyan visszajelzést is, hogy lassan szárad.

A svéd szett :)

Pelusok rendelésre

In action...

Kezdetben teremté...

Jó dolog teremteni, alkotni, a két kezünkkel létrehozni valamit. Még jobb, ha ez a valami használható-használandó, ha naponta a kezünkben vagy a bőrünkön érezzük azokat az energiákat, melyek végigkísérték a "teremtést". A szeretetet, a törődést, az odafigyelést.
Az alkotás örömforrás. Akkor, amikor készül, és jó esetben még utána sokáig.
Az alkotás kímélet. Kíméljük a természeti, az emberi, és igen, az anyagi erőforrásokat is.
Hiszem, hogy pusztán a két kezünkkel jobbá tudjuk tenni ezt a világot. Legalább a mi kis világunkat.

Ez egy ilyen blog.

Nem állítom, hogy tudója vagyok ezeknek a dolgoknak, sőt. Igazából csak most barátkozom velük. Éppen ezért szeretném megosztani másokkal: akiknek eddig nem volt bátorságuk hozzá, hogy belevágjanak, azoknak üzenem, hogy ami ezen a blogon szerepel, azt - a kellő eszközök és alapanyagok birtokában - bárki meg tudja csinálni. A nálam tapasztaltabbaktól szívesen várom az ötleteket, a tanítást, a kritikát. És mindenkitől, aki erre téved, azt kérem: gondolkodjunk együtt, hogyan tehetjük még élhetőbbé ezt a Földet, kellemesebbé környezetünket, hogyan oszthatjuk be természeti, emberi és anyagi erőforrásainkat úgy, hogy a fontos dolgok és igazi értékek mindig jelen legyenek életünkben.

Fogjuk meg hát egymás kezét, és induljunk.