2008. június 14., szombat

Mit rejt a szelence?


A közvélekedéssel ellentétben a textilpelusos babáknál nem gyakoribbak a pelenkakiütések, mint az eldobhatót használóknál, sőt. Egyrészt a textil - megfelelő külső mellett - szellőzik, másrészt a mosható pelenkát használó szülők gyakrabban cserélik a pelenkát (hiszen nem kell rajta spórolni), ezért a bőrirritációk sokkal ritkábbak.
Így mosható pelenka használata esetén a popsikrémet is megspórolhatjuk, a pelenkának amúgy sem tesz jót. Azért, ha ritkán is, de a mi gyerekeinknél is előfordul időnként kis bőrbír vagy pár piros pötty. Legtöbbször magától elmúlik, a bőr levegőztetésével, napoztatásával, vagy anyatejes kenegetéssel gyorsítható a gyógyulási folyamat.
Viszont ha semmi nem segít, akkor mi is a popsikrémhez nyúlunk. Na nem az agyonreklámozott, színes-szagos, vagy a kétes összetételű gyógyszertári krémekhez, sőt a bio-popsikrémek luxusától is megkíméljük magunkat; a mi csodaszerünk házi alkimista laboratóriumunkban - a konyhában - készül. Így biztosak lehetünk benne, hogy sem a környezetet, sem a babánk bőrét nem terheljük semmiféle vegyi anyaggal, nem veszünk felesleges csomagolóanyagot, és még a pénztárcánk is jól járt.
Íme a recept:
Egy teáskanál olívaolajat és egy teáskanál lanolint óvatosan összemelegítünk, majd hozzáadunk három csepp teafaolajat. Összekeverjük és kész! Ha kicsit várunk, krém állagúra dermed.

Bár kis adag, egy kúrára bőven elég. A maradékot nyugodtan felhasználhatjuk száraz kezünk vagy berepedezett ajkunk ápolására.

2008. június 10., kedd

Lánykaruha

Bár szinte az összes gyerekruhát örököltük, mivel a rokonságban kislányok nemigen fordulnak elő, a ruhatárunkban kevés a habos-babos ruha. Persze egy kisbabát még lehet uniszex rugdalódzókba, bodykba öltöztetni, de ha az ember lánya elér egy bizonyos kort (esetünkben ez a másfél év), amikor már öltözködés címén maga húzza ki a komód fiókját és közli, hogy "szoknya kell, harisnya kell", akkor ezt egyértelmű jelnek vehetjük, hogy itt az ideje néhány kislányosabb darab beszerzésének. (Arról nem is beszélve, hogy az utcán, játszótéren folyton fiúnak gondolják, csak mert nincs talpig rózsaszínbe öltöztetve.)

Ilyenkor két út van:
1. Az ember elmegy egy ruhaboltba, és vesz néhány ruhát a gyermeknek. Ez a legdrágább megoldás, kihúzhatjuk. Lehet persze túrkálóba is menni, ez jóval olcsóbb, de a siker - mármint hogy kapunk megfelelő ruhácskát - nem garantált, és még mindig viszonylag drága.

Vagy:
2. Házi "túrkálónk", azaz az anyagos szekrény felé vesszük az irányt, és az anyagmaradékok közül kiválasztunk néhány lányhoz illő darabot, szert teszünk egy jó szabásmintára, majd megvarrjuk a ruhát.

Én ez utóbbi mellett döntöttem.
Bár semmi kifogásom a szoknya ellen, sőt, hamarosan varrok is egy párat Kicsilánynak, kinti játékhoz nem azt tartom a legideálisabbnak. Szerettem volna valami csinos, de praktikus ruhadarabot. Így hát úgy döntöttem, hogy az alapruhatárként meglévő néhány (többnyire fehér) body és farmer kiegészítőjeként tunika jellegű ruhát varrok. Találtam is egy megfelelő szabásmintát az Ottobre design 1/2008-as számában.


Az eddig elkészült darabok:


Body fölött is csinos, de melegben vagy itthonra akár önmagában is hordható, és mivel a vállpántok révén szabályozható a hosszúsága, így még nagyon sokáig jó lesz.

Mint a legtöbb általam készített holmi, varrástudást gyakorlatilag nem igényel, kb. fél óra alatt elkészül, olcsó, mutatós és igazán hálás darab.
A tulajdonos legalábbis teljesen meg van vele elégedve:


2008. június 7., szombat

Pay it forward

Bár a filmet nem láttam, a koncepció nagyon tetszik. Valahogy mindig a Bambi gyermekei jut eszembe róla, amikor Faline útjára bocsátja a felcseperedett gidákat, akik megköszönnek neki mindent.

"Köszönet? Ha azt hiszitek, hogy köszönettel tartoztok, hát legyetek jók a gyermekeitekhez."

Na igen, erről van szó. Az élet többi területén is érvényesülnie kellene ennek a gondolatnak...

Nem csoda hát, hogy amikor Mályvacsiga oldalán megláttam a játékot, blogger újoncként máris fejest ugrottam bele.

Íme a "fizetség".

A szabályok (egyenesen Mályvacsiga oldaláról kimásolva)

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Úgy érzem, már ezért megérte blogot indítani.

2008. június 6., péntek

Egyet a babának, egyet a mamának









Ha az ember mosható pelenkát használ, általában tudatosan teszi. Tisztában van az eldobható pelenkák körüli egészségügyi és környezeti aggályokkal, valamint a költségekben rejlő különbséggel. Ennek a tudatosságnak azonban megvan az a veszélye, hogy előbb-utóbb elgondolkodik, hogy ha a babának jobb a mosható, akkor neki magának vajon nem?

A mosható tisztasági és intim betétekről, közkeletű nevén "mamapelusokról" van szó. Azt hiszem, ennek használata még a textilezők körében sem nevezhető általánosnak, de egyre inkább terjed. Az első reakció általában valami olyasmi, hogy "Pfuj, ennyire azért én nem vagyok sötétzöld!". Ám ha az ember egyszer kipróbálja, többet nem akar visszatérni a műanyaghoz.



Igen, a mosható betétek a mamák számára is kényelmesebbek, olcsóbbak és egészségesebbek. Sokan számoltak be arról, hogy a görcsök csökkentek a textilbetétek használatával, számos orvos pedig összefüggésbe hozza a hüvelyi fertőzéseket (sőt, egyesek a méhnyakrákot is!) a műanyag betétekkel és a tamponnal.

Tudomásom szerint Magyarországon jelenleg csak a Popolini biopamut intim betétjei kaphatók, tisztasági betétek egyáltalán nem. Külföldön már ebből is széles a választék. De mivel ez is könnyűszerrel, akár anyagmaradékból (pl. pelenkavarrásból lehullott darabokból) házilag, már akkor is érdemes készíteni egy-két mintadarabot, ha az ember csak ki szeretné próbálni, vajon ez neki való-e.


A neten számos szabásminta található (néhány közvetlenül elérhető jobb oldalt a linkek között), de a legegyszerűbb, ha az ember fogja a kedvenc eldobható betétjét, és azt rajzolja körül. A mamapelus készülhet flanelből, frotírból vagy más nedvszívó, természetes anyagból, lehet tölthető, szárnyas, lehet rajta vízzáróréteg... A lehetőségek végtelenek és egyéni igényeink szerint alakíthatók.
És nem utolsó szempont, hogy egy szép anyagból készült betét még a nehéz napokat is feldobja...







Pelenkavarrás




És végül eljutottunk oda, amit soha nem gondoltam volna: harmadik babánknak már magam varrom a pelenkáit.
Miért is?

1. Nem tudom, máshol ez hogy van, nálunk hagyománnyá vált, hogy ha gyermeket várunk, likviditási zavaraink támadnak (a népnyelv ezt úgy mondja, le vagyunk égve). Tekintettel arra, hogy a megnövekvő létszám miatt el is kell költöznünk, jelenleg - bár tudom, hogy a legdrágább pelenka is olcsóbbra jön ki hosszú távon, mint az eldobható - egy újabb pelenkaszett megvétele enyhén szólva is luxuskiadásnak tűnne. A házilag gyártott pelenka ára - még ha az ember újonnan veszi is meg hozzá az anyagot - töredéke a boltiénak.

2. A házi pelenkában az a jó, hogy figyelembe lehet venni az egyéni igényeket, pl. a szárítási lehetőségeket, a pisi mennyiségét, a gyermek testalkatát (persze pocaklakóknál ez utóbbiakat kissé nehéz), vagy egyéb preferenciákat.


3. És most jön a lényeg: izgalmas dolog pelenkát varrni, közben a babára gondolni, és arra, hogy milyen is lesz majd belecsomagolni a kis pihe-puha popsit. JÓ!





2008. június 5., csütörtök

Mosható pelenkák

Első gyermekünk 7 hónapos volt, amikor mosható pelenkát kezdtünk használni. Addig - tévesen - azt gondoltam, hogy anyatejes babánál nem működik a textil, és akkor már várjuk meg, amíg a nagyobb méretbe belenő. A keresztelőre ajándékba kapott pénzből all-in-one, valamint nadrágpelenka és műanyag külsők együtteséből álló pelenkákat szereztünk be. Jó befektetésnek bizonyult, hamar megszerettük a mosható pelenkázást.



Kushies Ultra - mindent az egyben




Időközben egyre jobban beleástam magam a témába, felfedeztem, hogy létezik gyapjúkülső is, és egyrészt mert szeretek kötni, másrészt mert sokallottam a bolti gyapjúkülsők árát, kötöttem egyet egy netes minta alapján. Aztán még kettőt.






A gyapjúkülső nyáron is ideálisnak bizonyult




Második gyermekünket már kezdettől fogva textilbe akartuk csomagolni, de mivel az elsőnél nem vettünk kis méretű készletet, hát most kellett beruháznunk. Ekkor már nem akartunk (és nem is tudtunk volna) nagyobb összeget költeni pelenkákra, így egy viszonylag olcsóbb, mégis kényelmesnek tűnő, pelenkarendszer (előre hajtogatott, ún. prefold és műanyag külső) mellett döntöttünk.







Bambino Mio - éjszakára két belsőt és nagyobb külsőt használtunk, attól ilyen nagy a csomag



Ez is jól működött, de a gyapjú egyre közelebb került a szívemhez, és bár a prefold használható gyapjúkülsővel, kényelmesebbnek találtam nadrágpelenkával.


Kis méretű nadrágpelenkát már nem akartam venni, hiszen hamarosan belenő a nagyobbakba, ám időközben kiderült, hogy pelenkát varrni is lehet! Sőt, ezzel nem csak pénzt spórolunk, de környezettudatosabbak is vagyunk, merthogy pelenka akár régi anyagok újraélesztésével is készülhet.


Tetszett az ötlet, leszámítva azt az apróságot, hogy nem tudok varrni. Varrógépem volt ugyan, ám elég rideg volt a viszonyunk. Csücsült a szekrény mélyén, és várta, hogy eljöjjön az ő napja.


Hosszú-hosszú ábrándozás után - ti. hogy milyen szép pelenkákat lehetne varrni - végül találtam az interneten egy oldalt, ahol képekkel, magamfajta kezdőknek is érthetően írják le, hogyan is kell pelenkát varrni.


Mivel a szárítás nálunk mindig érzékeny pont volt, ezért egy ún. zsebes, tölthető minta mellett döntöttem. Ez egy olyan nadrágpelenka, melynek az egyik oldala (jelen esetben a hátulja) nyitva van, és ezen a lyukon keresztül lehet betenni a nedvszívó réteget - ami lehet egy összehajtogatott tetra, prefold, kéztörlő, vagy akár egy formára szabott-varrott betét. Ez a réteg mosás közben többnyire kiesik, és mivel külön szárítjuk, sokkal gyorsabban szárad, mint egy több rétegből varrott pelenka.


Íme, ilyen lett az első sk. pelenka:








Ennek egyik oldala egy régi ingből, másik oldala pedig egy flanel lepedőből készült. Személy szerint nagyon meg voltam vele elégedve, de ami még fontosabb: Kisasszony is boldogan pisilt bele. ;)


Készült még néhány ilyen pelenka, amíg az anyagokból futotta, de azok idővel elfogytak, Kisasszony pedig belenőtt a nagyobb pelenkákba.



Aztán jött Jucuu, gyönyörű pelusaival (jobbra található link a blogjához), és azzal az ötlettel, hogy a pelenka lehet bébiplüssből is. A dolog azért tetszett meg nagyon, mert nálunk a legtöbb anyag mosás után olyan lesz, mint a smirgli - viszont a bébiplüss puha marad. Sőt, kiderült, hogy a papírbetétet is meg lehet spórolni vele. A tesztdarabok ilyenek lettek:







Tölthető pelenka: kívül két réteg flanel, belül bébiplüss



Azután készült még néhány csak plüssből. Nem tartom kifejezetten nyerőnek, mert nehezebb vele dolgozni (a plüss rugalmas, csúszós, pöndörödős, nekem jobb volt egy merevebb anyaggal összedolgozni, ami tartást ad neki), és az árát is megdobja. Kaptam olyan visszajelzést is, hogy lassan szárad.






A svéd szett :)



Pelusok rendelésre

In action...

Kezdetben teremté...


Jó dolog teremteni, alkotni, a két kezünkkel létrehozni valamit. Még jobb, ha ez a valami használható-használandó, ha naponta a kezünkben vagy a bőrünkön érezzük azokat az energiákat, melyek végigkísérték a "teremtést". A szeretetet, a törődést, az odafigyelést.
Az alkotás örömforrás. Akkor, amikor készül, és jó esetben még utána sokáig.
Az alkotás kímélet. Kíméljük a természeti, az emberi, és igen, az anyagi erőforrásokat is.
Hiszem, hogy pusztán a két kezünkkel jobbá tudjuk tenni ezt a világot. Legalább a mi kis világunkat.

Ez egy ilyen blog.

Nem állítom, hogy tudója vagyok ezeknek a dolgoknak, sőt. Igazából csak most barátkozom velük. Éppen ezért szeretném megosztani másokkal: akiknek eddig nem volt bátorságuk hozzá, hogy belevágjanak, azoknak üzenem, hogy ami ezen a blogon szerepel, azt - a kellő eszközök és alapanyagok birtokában - bárki meg tudja csinálni. A nálam tapasztaltabbaktól szívesen várom az ötleteket, a tanítást, a kritikát. És mindenkitől, aki erre téved, azt kérem: gondolkodjunk együtt, hogyan tehetjük még élhetőbbé ezt a Földet, kellemesebbé környezetünket, hogyan oszthatjuk be természeti, emberi és anyagi erőforrásainkat úgy, hogy a fontos dolgok és igazi értékek mindig jelen legyenek életünkben.

Fogjuk meg hát egymás kezét, és induljunk.