Liza baba

Már régóta tudom, hogy kétéves szülinapjára (megint) babát varrok neki, csak azt nem tudtam, milyet.

Volt már egy manóbabája, Dorka baba, őt egyéves születésnapjára kapta tőlem. Szereti, eteti, pelenkázza. (De szoptatnom nekem kell.)

Azt gondoltam, hogy mivel nagyjából akkor kap kistesót (eredetileg pont a szülinapjára voltam kiírva), talán egy csecsemőbaba lenne az ideális. Konkrétan ilyet szerettem volna. Már készítettem is hozzá szabásmintát, ám a "babaszakértők" (Szilvi, és honlapján keresztül Ági) meggyőztek arról, hogy ilyen kicsi gyereknek az még nem való, mert szeretik levetkőztetni, felöltöztetni azonban még nem tudják, így a baba többnyire pucéran hever. Ezért jobb, ha van rajta egy rávarrt "rugdalódzó", így akkor sem marad meztelen, ha gazdája levetkőzteti.

Másrészt az elmúlt pár napban nem vettem észre, hogy a kistestvér felkeltette volna "anyai" érzéseit, nem akarja folyton pelenkázni, hordozni, szoptatni, így úgy gondoltam, valóban nem kell annak a babának csecsemőnek lennie.

Végül hallgattam a jótanácsra, és a "manótestű" babát varrtam meg, ezúttal hajjal és ruhácskával.

Így született meg Lizi baba.

Puhababa

Ez a blog az alkotásról, teremtésről szól, így ez a bejegyzés valahogy idekívánkozik.

Nem akarok más tollával ékeskedni, ezért előrebocsájtom, hogy nem a saját művemről van szó. Még csak társszerzőnek sem mondhatom magam. Hiszen én ilyen tökéleteset soha nem tudnék alkotni. Az én szerepem csak annyi, hogy közvetítő csatornája lehettem a legnagyobb Teremtő Erőnek.

Hálás vagyok, hogy harmadszor is átélhettem ezt a csodát.

Isten hozott e földi világba, drága kisfiam!