2008. december 15., hétfő

Ajándék

A mai postával érkeztek ezek a gyönyörű gyapjúzoknik, egyenesen a Sarkkörről.
Nem csak ezért az öt pár zokniért vagyok hálás Maijának, hanem azért is, mert ő tanított meg kötni.
Ott, a hosszú, sötét, csendes téli estéken mindenre volt idő. Ha nyolcszor rontottam el, nyolcszor bonttatta velem vissza. Ha nem volt elég szép, nem csak legyintett, hogy kétbalkezes vagyok, mint ahogy korábbi tanítóim tették. Persze, hogy nem olyan szép, még nem gyakoroltam eleget, mondta. Majd a tizedik pár zokni szép lesz. És szép lett.
Ha ő nincs, a kezdeti kudarcok után talán soha nem kóstolok bele a kézimunkák világába. A belémplántált hit, hogy tehetségtelen vagyok, és hogy ez nem is baj, mert nem ez számít, talán végleg távol tartott volna ettől a varázslatos világtól. Ahogy sokakat, hiszen hányszor hallom, hogy "de jó neked, hogy tudsz kötni/varrni/hímezni, én teljesen kétbalkezes vagyok". Pedig nem. Mindannyian megkaptuk ezt az ajándékot, itt van a kezünkben. A tiedben is. Talán még nem gyakoroltál eleget. Majd a tizedik szép lesz.
--------------
Ha érdekel a zoknikötés, látogass el ide.

2 megjegyzés:

King.art írta...

Hú, de szép zoknik! És egyszerre 5 darab, de jó nektek!Mindenki lábára jut belőle, jól látom?
Milyen jól jön majd, ha bejön a hideg idő.

Névtelen írta...

Szívet melengető, ahogy a kétbalkezesekről írsz :) Megnyugodtam, akkor nekem is van esélyem, már csak egy türelmes és ráérő mester hiányzik a tehetségemhez :)
Marcsi